💕🌺🎉💕 A Szeretet
Egy szép tavaszi reggelen, amikor a nap vidáman sütött az óvoda udvarán, gyülekezni kezdtek az óvodás gyerekek. Mindannyian izgatottak voltak, hiszen közeledett anyák napja. Ekkor megérkezett Debi cica, a játékos és okos kis macska, aki mindig tudott valami különlegeset mesélni.
„Jó reggelt, gyerekek!” mondta vidáman Debi cica, miközben a napfényben játszott a fűben. „Ma a legszebb dologról fogunk beszélni: az anyukákról és arról, hogyan szeretitek őket!”
A gyerekek leültek a fűbe, és figyelmesen hallgatták Debi cicát. Ő pedig folytatta:
„Tudjátok, az anyukák olyanok, mint a napsütés, amelyek minden fájó sebet gyógyítanak. Minden kis titkot, amit csak mondtok neki, különleges kincsekké változtatják! Mivel is tudnátok megköszönni nekik a szeretetüket?”
Peti, a bátor kisfiú előlépett, és mondta:
„Olyan meleg, olyan puha, jó az öledben, anyuka. Átölellek, hozzád bújok, a füledbe titkot súgok, hogy szeretlek Édesanyám, ölelj, vigyázz sokáig rám!”
Debi cica örömmel hallgatta:
„Éppen így van, Peti! Milyen szép szavak! És ki következik?”
Lilla, a szőke kislány vidáman kiáltott:
„Ha cinke volnék, útra kelnék, hömpölygő sugárban énekelnék minden este, morzsára, buzára. Visszaszállnék Anyám ablakára!”
„Jaj, ez varázslatos!” csodálkozott Debi cica. „A ti szívetek tele van szép szavakkal! És ki mondana még valami különlegeset az anyukájáról?”
Anna, a kisbarátnőjük, félénken, de boldogan lépett elő:
„Tudok egy varázsszót, ha én azt kimondom, egyszerre elmúlik minden bajom, gondom. Ha kávé keserű, ha mártás savanyú, csak egy szót kiáltok, csak annyit, hogy: anyu! Mindjárt porcukor hull kávéba, mártásba! Csak egy szóba került, csak egy kiáltásba!”
Debi cica boldogan mondta:
„Látjátok, a szavaknak varázserejük van! Milyen csodás, ahogy kifejezed a szereteted!”
A gyerekek egyre izgatottabbak lettek, és sorra elkezdtek mesélni az anyukáikról, mindannyian szívből jövő szavakkal.
Végül Marci, a legkisebb gyerek, édes mosollyal lépett elő:
„Én is szeretem az anyukámat, mert mindig itt van nekem, ha hívlak. Látni sietséged, angyal szelídséged, odabújni hozzád, megölelni téged.”
„Ez csodálatos!” mondta Debi cica. „Ti mindannyian igazi kis költők vagytok! Ebből egy szép verset alkothatunk, amit majd együtt mondtok el anyák napján az ünnepségen!”
A gyerekek izgatottan elkezdtek dolgozni a közös mondandójukon, és mindenki hozzátette a saját szavait és érzéseit, ami az anyukáik iránti szeretetükről szólt.
Amikor elérkezett az anyák napja, és a gyerekek a színpadra léptek, Debi cica büszkén nézte őket. A gyerekek boldogan énekeltek, szívből jövő szavakkal köszöntötték édesanyjukat, akik szeretettel figyelték őket.
A nap végén Debi cica, mosolyogva, elkezdett mesélni az anyukák szeretetéről és arról, hogy ez a legcsodásabb és legmeghatóbb érzés a világon.
„Emlékezzetek, gyerekek,” mondta Debi cica, „a szeretet mindig veletek lesz, akármilyen messze is jártok. Az anyukátok a ti legnagyobb támogatótok, és a legszebb szavakat mindig a szívetekből mondhatjátok!”
Így lett a gyerekekből boldog kis költők, akik megtanulták, hogy a szeretet szavak nélkül is érezhető, de a legszebb, ha el is mondják.
Szeretettel:
Debi baba
😺🐈🐾❤💕
Copyright © Debi baba - 2025.
© 2025 Debi: Csillagfényes Kalandok
© Írásaim és képeim szerzői jogvédelem alatt állnak! ©
Kép: MI