– Debi baba utazása a Nagy Magyarországon
Egyszer volt,
hol nem volt, egy csodás, ragyogó napsütéses napon úgy vágytam egy izgalmas
kalandra. Amikor Api jött, tudtam, hogy nagy utazás vár rám!
Az autóban
kényelmesen elhelyezkedtem hátul Mamival, és kíváncsian figyeltem, ahogy a
világ elsuhan mellettünk: fák, házak, dombok – minden olyan érdekes volt! Néha
Apuhoz is odamentem, míg vezetett, és az ölébe ültem, hogy jobban lássak. A
szélvédőn át csodáltam a kék eget és a suhannó tájat. Boldog voltam, mert Apu
és Mami is velem voltak.
A kirándulás
egy illatos erdőben kezdődött, ahol medvehagymát szedtünk. Az orromat
betöltötte a friss fű, a nedves föld és a finom hagyma illata. Közben bokorról
bokorra ugráltam, figyelve, nehogy szem elől tévesszem a családomat. Mami és
Apu szorgosan gyűjtögettek, és hamarosan kosaruk megtelt a friss zöld
levelekkel.
Mikor
végeztünk, lefelé sétáltunk az erdőből, és megláttuk a bejáratot egy különleges
helyre: a Nagy-Magyarország Parkba! Apu javasolta, hogy menjünk be, és nézzünk
körül.
Ahogy
beléptünk, azonnal éreztem, hogy ez egy különleges hely. A táj gyönyörű volt,
hatalmas fák hajladoztak a szélben, és a madarak csivitelve repkedtek
fölöttünk. De ami igazán izgalmas volt, az a sok-sok makett és emlékmű, amelyek
Magyarország múltját idézték meg!
Egy kedves
idegenvezető sok érdekes dolgot mesélt nekünk. Megtudtam, hogy ezek a kis
épületek híres helyeket ábrázolnak a Kárpát-medencéből. Láttam felvidéki,
erdélyi és délvidéki épületeket, és elképzeltem, milyen lehetett ott élni
réges-régen.
Egy
pillanatra megálltam egy magas oszlop előtt, amelyen egy bátor katona állt.
Mami mesélte, hogy ez a szobor egy híres magyar vitézt ábrázol, aki hazánkért
harcolt. Egy kicsit felmásztam a talapzatra (persze csak óvatosan!), hogy
közelebbről is megnézzem.
A parkban
régi térképeket és fotókat is láttunk, amelyek bemutatták, milyen volt
Magyarország határai régen. Mami és Apu elmagyarázták, hogy réges-régen ezek a
területek mind egy nagy ország részei voltak. Egy kicsit elszomorodtam, amikor
hallottam, hogy ezek a helyek már más országokhoz tartoznak, de Mami
megnyugtatott, hogy a magyar emlékeket és hagyományokat a mai napig őrzik és
ápolják.
A séta közben
egy aprócska kislány odajött hozzám, és megsimogatott. Nagyon kedves volt!
Doromboltam neki egy kicsit, majd továbbindultunk felfedezni a park többi
részét.
A nap végén,
amikor már fáradtan üldögéltünk egy padon, Mami ölébe bújtam, és elégedetten
doromboltam. Tudtam, hogy ma valami különlegeset tanultam. A múlt emlékei itt
élnek velünk, és fontos, hogy soha ne felejtsük el őket.