🐈 Debi baba varázslatos világa, ahol minden lépés egy új kaland, egy cseppnyi szeretet, és egy nagy adag boldogság! 🐈
A Tiroli hegyek ölelésében, ahol a fenyők magasra törnek az
égbolt felé, és a kristálytiszta patakok zenélő dallamot szőnek a völgybe, ott
éldegéltem én, egy bátor kis cica, Debora, akit mindenki egyszerűen Debinek
hívott.
Pici koromban, alig nyolc hetesen kerültem a gondoskodó
Apihoz, aki azonnal megszeretett engem, ezt a makacs, de gyönyörű kis
teremtést. Eleven természetem hamar megmutatkozott. Minden cipő, papucs
áldozatul esett buzgó játékomnak, a függönyön hintáztam, és a lakásban
mindenfelé csúszkáltam-másztam.
Api látta, hogy hatalmas mozgásigényem van, ezért gyakran
vitt magával kirándulni a tiroli hegyekbe és az osztrák erdőkbe. Lelkesen
szaladgáltam a napsütötte réteken, felmásztam a sziklákra, és izgatottan
kutattam az erdő titkait.
Egy nap, miközben a nap aranyszínű sugarai bevilágították a
sűrű erdő lombkoronáját, egy különösen érdekes illatot éreztem. A kíváncsiságom
felülkerekedett rajtam, és a sűrű bokrok közé vetettem magam. Api aggódva
keresett engem, kedvenc kis cicáját, de a nyomomat sehol sem találta.
A nap lemenőben volt már, mikor végre visszatértem a
tisztásra. Szőröm poros volt, arcom sáros, de szememben ragyogott a kaland
öröme. Api megkönnyebbülten ölelt magához, és büszkén nézett, amint boldogan
doromboltam az erdei kalandjaim emlékére.
Azóta is gyakran mesélnek erről a kalandról, és a
nevem örökre összekapcsolódott a tiroli hegyek vad szépségével és a bátor kis
cica szellemével.