... Debi baba mesél
A reggel olyan volt, mintha aranyfestékkel kenték volna át az egész kertet. Friss illatok szálltak, és a lágy szellő finoman simogatott. Én, Debi Baba, a hófehér cica a bájos, színes foltjaimmal a hátamon, lassan nyújtózkodtam az ébredező otthonomban. Az ajtó előtt már türelmetlenül várta Cukorborsó, a nagyszemű, smaragdzöld borsószem-barátom. A madarak csicsergése izgalmas hírt hozott: "Megérkeztek a sünik!"
Mi ketten, mint két vidám tavaszi szellő, suhantunk ki a kertbe. A fű még csillogott a harmattól, a pillangók pedig álmosan bontogatták a szárnyaikat az első napsugaraknál. Én egy elegáns nyújtózással köszöntöttem a reggelt, míg Cukorborsó izgatottan vetette bele magát a virágok illatos tengerébe. És akkor, mintha varázslat történt volna, ott voltak!
A bokor alól óvatosan bújt elő a sünimama, mögötte pedig három apró, tüskés gombóc totyogott. Én kecsesen leültem, puha farkamat magam köré tekertem, és egy kedves, halk dorombolással üdvözöltem őket. A sünimama ránézett rám, és éreztem, hogy tudja, biztonságban vannak.
Cukorborsó és én kíváncsian közelebb sompolyogtunk. A zöld barátom óvatosan megszagolta az egyik apró sünit, az apró orra alig érintette a tüskéket. Aztán, hirtelen ötlettől vezérelve, versenyt futottunk a hatalmas, illatos bodzabokorig.
Az egész délelőtt nevetéssel, kíváncsi szimatolással, vidám kergetőzéssel, a virágok csodálatával és a barátságos sünik nézegetésével telt. A világ a legszebb kertté változott, ahol mindenki megtalálhatta a játék örömét, ha szívvel és szeretettel közeledett a másikhoz.
A nap végén én hanyatt feküdtem a puha, zöld fűben, Cukorborsó pedig szorosan mellém bújt. A kis sünik lassan visszatotyogtak a hűs bokrok alá, hogy kipihenjék a nap izgalmait. Egy boldog, napfényes délelőtt emléke maradt meg a szívünkben.
#ÉnÉsCukorborsó #SünikertKaland #BarátságAMesében #NapfényesDélelőtt #KertiVarázslat #SzeretettelKözelítve
Kép: AI / CBGySz <GPT-4o>