🕯🖤🕯 Csillagmesék különkiadás
Aznap este a csillagok valahogy másképp ragyogtak. A világ csendes volt, mintha minden élőlény szíve egyetlen sóhajtásban egyesült volna. Debi, a csillagjáró macska, hangtalanul suhant végig a Tejút ösvényein. Bundája szelíd fényt szórt maga körül, mint egy mécses a sötét szobában.
Az Őrzőcsillagok egy különös hírt hoztak:
„Egy földi fény most hazatért.”
És valóban… ott, a Lélek-csillagok között, új fénypont derengett. Nem volt harsány, nem volt vakító. Meleg volt, emberi, tiszta. A szeretet lángjából gyúlt, amit egy egyszerű ember gyújtott meg a világban, szívvel, alázattal, csendes bölcsességgel.
Ez a csillag Ferenc pápa lett.
Egy pásztorcsillag. Egy békecsillag. Egy olyan fény, amit sosem lehet elfelejteni.
Debi megállt alatta, lehunyta szemét, és dorombolni kezdett. A dorombolás most nemcsak a szeretetről szólt, hanem a hála hangja is volt benne.
„Köszönjük, hogy itt voltál.”
S a világ, mintha ezt suttogta volna minden lomb, minden felhő, minden szív.
És aki ma este felnéz az égre, talán meglátja azt a szelíd, fényes pontot… és érezni fogja: nincs egyedül. Mert ahol ilyen csillag ragyog, ott mindig jelen lesz a jóság.