A csillagvirágok kertje után egy hosszú, aranyló híd vezetett felfelé – egyre magasabbra, egészen a csillagok szíve felé. A gyerekek kicsit izgultak, de én bátorítóan mosolyogtam rájuk.
– Tudjátok, a Bátorság Csillaga nemcsak azoké, akik nem félnek… hanem azoké is, akik félnek, de mégis megteszik, amit kell.
Amikor megérkeztünk, hatalmas, ragyogó fény ölelt körbe minket. A csillag nem volt harsány vagy ijesztő – pont ellenkezőleg: melegséget árasztott, mint egy ölelés, amikor valaki azt mondja: „Büszke vagyok rád.”
Egy különös lény lépett elénk. Úgy nézett ki, mint egy csillagkarmokkal és fénylő sörénnyel rendelkező oroszlán – de a szeme szelíd volt.
– Üdvözöllek benneteket – dörmögte mély, zengő hangon. – A bátorság bennetek él. Nem kell nagy hősnek lenni. Elég, ha kiálltok valakiért, elmondjátok, mit éreztek, vagy csak bátran megpróbáltok valamit újra.
Ekkor a gyerekek szívéből apró fények emelkedtek a magasba.
Ezek voltak a saját bátorság-csillagjaitok. Egyikük akkor ragyogott fel, amikor el merte mondani anyának, hogy szomorú. A másik akkor született, amikor megvédett egy kiscicát. Volt, aki az első ovis napján érezte a fényt – amikor félt, de mégis bement.
Én is megmutattam a gyerekeknek az én bátorság-csillagomat. Azon a napon született, amikor először mertem dorombolva a Mamikám ölébe bújni, akkor még új volt nekem minden, és féltem... de ő szeretettel várt. És én megéreztem, hogy biztonságban vagyok nála.
A csillag oroszlánja végül így szólt:
A gyerekek kezet fogtak, és én is odabújtam. Együtt suttogtuk: – Bátrak vagyunk. Mert szeretünk. Mert hiszünk. Mert összetartunk.
És ezzel a mondattal zárult a kalandunk a csillagok földjén.
Szeretettel:
Debi baba
#Mesecica #SzeretetÜzenetei #ABátorságCsillaga
#Gyerekmesék #OvisMesék #MegosztásraÉrdemes
#KisSzívekNagyMesékhez
#hetente1rész #MindenVasárnap #TanmeseOvisoknak
#TanmeseKisIskolásoknak
https://csillagfenyes-kalandok.blogspot.com/
Copyright © Debi baba - 2025.
© Írásaim és képeim szerzői jogvédelem alatt állnak! ©