✨ 5. rész: A Remény Csillaga

🌟⭐✨ CSILLAGMESÉK I. 🌟 ⭐✨
✨ Lépj be Debi világába - A Tanító Csillagok Birodalma 🐾✨

🌟 5. rész: A Remény Csillaga
(Mesélő: Debi, a doromboló csillagcica)

 

Na most gyerekek, bújjatok csak jó szorosan a takaró alá, és csukjátok be a szemeteket… úgy! Most megint repülünk! Hopp! Már emelkedünk is a csillagösvényen, libben a bajszom, lebben a farkam, a tappancsaim alatt csillagpor szóródik, mint a varázs! Ugye érzitek?

 Ahogy suhantunk a fénylő csillagúton, egyszer csak egy halvány, de különös ragyogást láttunk meg előttünk. Nem volt olyan vakító, mint az Aranycsillag, sem olyan csillogó, mint a Boldogság Csillaga. Ez valami más volt. Olyan fénye volt, mint egy picike mécsesnek a sötét szobában. De tudjátok mit? Minél közelebb értünk hozzá, annál erősebben ragyogott!

– Ez a Remény Csillaga – súgtam halkan. – Olyan különleges csillag ő, hogy akkor világít a legerősebben, amikor egy szív már majdnem feladná… de mégis hisz egy kicsit. Még egy icike-picike reményszemcsét is észrevesz, és abból hatalmas fénysugarat tud csinálni!

 A csillaghoz egy híd vezetett, amely áttetsző üvegből készült, s minden lépésnél más színben csillogott. A gyerekek csendben sétáltak végig rajta, és kíváncsian néztek körbe. A csillag belsejében egy gyönyörű virág nyílt: ez volt a remény virága. Minden egyes szirma egy-egy kívánságot őrzött, amit valaki akkor suttogott el, amikor már majdnem feladta… de mégsem tette!

 – Debi – kérdezte halkan egy kisfiú –, mi van, ha valaki szomorú, és nem látja a fényt?

– Akkor – doromboltam finoman, miközben a tappancsom a mancsába tettem –, elég, ha valaki más hisz helyette. Egy barát, egy anyuka, egy cica… vagy akár egy csillag. A remény sosem vész el, csak néha elbújik egy felhő mögé. De mindig ott van.

 És tudjátok mit? A Remény Csillagán mindenki hagyhatott egy kis üzenetet. Egy gondolatot, amit más gyerekek olvashatnak majd, ha eljönnek ide.

 Egy kislány ezt írta arany tintával:

„Még, ha ma esik is, holnap újra kisüt a nap.”

Egy másik kisfiú ezt:

„A rossz napok után jönnek a jók is. Mindig.”

 És én, Debi, odaírtam:

„Még a legnagyobb bajban is van egy picike csillagpor – csak nézz körül!”

 A csillag ragyogni kezdett, a mécsesből napfény lett, és a szívek megteltek melegséggel és ekkor már tudtuk: a Remény Csillagát a szívünkbe is magunkkal visszük.

 És már suhantunk is tovább…

De hová? Na azt csak a következő mesében árulom el!




Szeretettel:
Debi baba
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)