🌟 0. rész – Hogyan lett Debiből mesemondó? – A csillagmesék születése

 🌟⭐✨ CSILLAGMESÉK I. 🌟 ⭐✨
✨ Lépj be Debi világába - A Tanító Csillagok Birodalma 🐾✨  


🌟 0. rész – Hogyan lett Debiből mesemondó? – A csillagmesék születése



Egy csillagos estén, amikor a hold fénye ezüstösen szórta sugarait a kertre, Debibaba, a kalandvágyó háromszínű cica, egy különleges helyre tévedt. Ahogy kilépett a házból, a fűszálak között aprócska, kékesen világító bogarak repkedtek, és a szél suttogva hívogatta őt egy titkos ösvényre.

– Vajon hová vezethet ez a fénylő út? – dorombolta kíváncsian Debibaba, és kecses léptekkel elindult.

Ahogy haladt előre, a fák egyre magasabbak lettek, ágaik mesebeli formákat öltöttek. Az egyik fa tövében egy hatalmas gomba állt, amelynek kalapja halványkék fénnyel világított. Egy apró manó ült rajta, és egy csillogó könyvet lapozgatott.

– Üdv, Debibaba! – köszöntötte a manó. – Én vagyok a Mesemanó. Minden este a gyerekeknek mesélek a varázserdő titkairól. Szeretnéd, ha ma te is mesélnél nekik?

Debibaba izgatottan felugrott a gombára, és kényelmesen elhelyezkedett. Szemei csillogtak az izgalomtól, majd puha hangján mesélni kezdett:

– Volt egyszer egy kiscica, aki kíváncsi volt a madarak titkos világára…

Ahogy mesélt, a fák lombjai között aprócska tündérek jelentek meg, csillámporos fényt szórva maguk körül. A tücskök dallamot ciripeltek, és a holdfény egyre fényesebben ragyogott. A varázslatos erdő minden lakója elcsendesedett, hogy meghallgassa Debibaba történetét.

A mesélés végén a Mesemanó tapsolt, a tündérek örömtáncot jártak, és a kék fényben úszó bogarak körberepülték Debit.

– Csodás mese volt! – mondta a manó. – Most már nemcsak egy kalandor vagy, hanem egy igazi mesemondó is!

Debibaba elégedetten nyújtózott egyet, majd a gomba tetejéről leugorva elindult haza. Tudta, hogy másnap újabb mesével térhet vissza, és még több csillogó szemű kis hallgatónak mesélhet varázslatos történeteket.

És így lett Debibaba, a kíváncsi cica, a varázserdő mesélője.

Ahogy Debibaba elindult hazafelé a varázserdőből, a hold fénye puhán simogatta bundáját. A fák között még mindig tündérek pislákoltak, és a tücskök halkan daloltak. De ekkor valami különös történt…

A föld alatt egy apró reccsenés hallatszott, majd egy halk suttogás:

– Pszt! Ki jár ott?

Debibaba megállt, és füleit hegyezte. Az avar között egy apró fény bújt elő, egy halványkék, csillogó pötty. A pötty remegett, majd egy vékony hangocska szólalt meg:

– Jaj, de jó, hogy erre jártál! Segíts nekem, kérlek!

– Ki vagy te? – hajolt közelebb Debibaba, óvatosan megérintve a fénylő pöttyöt a mancsával.

– Én egy csillag vagyok! – pityeregte az apró fény. – A barátaimmal játszottunk az égen, de leestem, és most nem találok haza!

Debibaba szemei elkerekedtek. Egy igazi, apró csillag! Nem is gondolta volna, hogy ilyesmivel találkozhat.

- Ne aggódj, kis csillag – dorombolta kedvesen –, segítek neked visszatalálni az égbe!

De hogyan tud egy cica egy csillagot az égre juttatni? Ez bizony nagy kihívás volt!

Debibaba óvatosan a mancsába vette az apró csillagot. Meleg volt és finoman bizsergett, mintha ezernyi apró szikra táncolna benne.

– Ne félj, kicsi csillag, találunk egy módot, hogy hazajuttassunk! – dorombolta Debibaba bátorítóan.

Ahogy elindult az erdőben, a tündérek és a fénylő bogarak kíváncsian követték. Egy bölcs bagoly, aki épp egy vastag ágon üldögélt, lenézett rájuk.

– Hohó! Mit hoztál a mancsodban, Debibaba? – huhogta mély hangján.

– Egy csillagot! – válaszolta Debibaba büszkén. – Leesett az égről, és haza szeretne menni.

A bagoly bölcsen bólogatott.

– A csillagok az égben laknak, és csak akkor tudnak visszatérni, ha valami nagyon-nagyon különleges segít nekik!

Debibaba felkapta a fejét.

– Mi lehet az a különleges dolog?

A bagoly a holdra nézett.

– A kívánságok ereje! Egy őszinte, tiszta szívből jövő kívánság felrepítheti a csillagot az égbe.

Debibaba megállt, és mélyen elgondolkodott. Mit is kívánhatna? Aztán mosolyogva felnézett az égre, és a mancsában megbújó kis csillagra pillantott.

– Azt kívánom, hogy te újra hazatérhess, és boldogan ragyoghass az égen! – mondta halkan, de határozottan.

Abban a pillanatban a csillag erősebben kezdett ragyogni, meleg fénye lassan kiáradt, és lágy szellő kerekedett. A tündérek csillámporral szórták be a levegőt, a fák lombjai lágyan susogtak, mintha búcsúznának. A csillag egyre magasabbra emelkedett, végül egy fénylő csíkként szelte át az eget… és visszatalált a helyére, az ezernyi csillag közé.

Debibaba boldogan nézte. A szíve megtelt melegséggel, mert tudta, hogy segített valakinek.

A bagoly elégedetten bólogatott.

– Ma egy csodát vittél véghez, kis cica. A jó tettek mindig visszatérnek hozzánk!

Debibaba elmosolyodott, majd nagyot nyújtózott. Itt volt az ideje hazamenni, bebújni a pihe-puha pléd alá, és álmodni egy újabb varázslatos kalandról…


Szeretettel:
Debi baba
Feliratkozás: Megjegyzések (Atom)